A gólöröm mint művészeti forma

Hallod, a gólöröm nem egyszerűen egy játékos hisztériája. Ez az egész foci szelleme sűrítve. Amikor egy focista beledobja magát a füvebe, amikor a csapattársai rávetik magukat, amikor az egész stadion felrobban – abban az egy pillanatban van az egész lényeg. Csakhogy sokan ezt a fenomenális mozzanatot bagatellizálják.

De nem kellett volna. A legendás gólörömök ugyanis már önmagukban történelmek. Vannak olyan ünneplések, amelyeket generációk emlékeznek meg, még évtizedek után is.

Pelé és az ördögi ugrálás

Pelé. Az 1970-es világbajnokság. Mexikó. Abban a percben, amikor gólt rúgott, olyan ugrálásba kezdett, mintha a föld alatt számára érkezni szándékozna. Ördögi, kifejezhetetlen, tiszta energia. A kamera alig követte. Az egész világ megállt.

Ő nem csak ünnepelte a gólt – ő átdefiniálta, hogy mit jelent egy gól megünneplése. Azt mondta: ez az én pillanatom, és én meghatározom, hogyan néz ki.

Maradona és az extázis

Maradona? Különleges eset. Az 1986-os világbajnokság, az angol ellen. Nem csak gól volt. Ez volt a bosszú. Ez volt az elszántság. Ez volt minden, ami őt hajtotta, egy pillanatban fellobbanva. Az ünneplés olyan volt, mint egy katarzis. Négy játékostársa nem tudta megtartani, pedig jól próbálkoztak.

A szennyes, verejtékes mezben, a drukkerek között, teljesen önkívül, földöntúli módon boldog.

Ronaldinho és a pályaművészet

Ronaldinho sokkal finomabb volt. Egy gól után: mosolygott. Csak úgy, simán, de olyan módon, hogy az egész stadion rögtön tudta – ez a srác másabb. Az élvezetből ünnepelt, nem az eredményből. A samba érzete folyamatosan jelent meg minden lépésében. Ő azt mutatta meg, hogy az ünneplés lehet csillogó, lehet tánc, lehet pura szépség.

Suárez, Neymar és az újkori chaos

Az elmúlt másfél évtized? Sokkal wilder. Suárez olyan ünnepléseket mutatott be, amelyek szinte atletikus akrobaciák voltak. Neymar pedig – nézz ide – a pályaművészetét az ünneplésekbe is belehelyezte.

Szerinte azt kell tenni, ami jól érzi magát. Ha az jelenti azt, hogy 360 fokos szaltót végez, ha az azt jelenti, hogy a kamerára nevet – akkor ezzel nincs mit kezdeni.

Az ünneplés etikája

Természetesen van vita. Van, aki szerint túlzottak az ünneplések. Van, aki szerint szakmaitlannak tűnnek. De a legtöbben – ismerjük őket – szimplán féltékenyek.

A gólöröm az emancipáció. Az a pillanat, amikor a játékos nem a szabályokat követi, hanem az érzéseit. Ha szeretnél többet tudni a foci történelmének legmeghatóbb mozzanatairól, nézz rá a vbfootballhu.com oldalra.

De amíg ezt olvasod, gondolj arra: a legjobb gólöröm az, amely őszinte, amely a szívből jön, amely azt mondja – és ez történt meg, és én ezt csináltam.